Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. október 1.
XV. évfolyam 10. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bányai Tamás: Csikánó
Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Kaskötő István: Számadás
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett



A MEK-ről letölthető művek
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Rezenciók
Fetykó Judit: Szabad áramlások
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kaskötő István:
A Petrullo házaspár
különös esete
Kaskötő István: Az öreg Joe
Kaskötő István: Életrajz
Lehoczki Károly: Az ismeretlen kert
Az ismeretlen kert, hangos változat.
Lehoczki Károly: Elgurult gyöngyök
Lehoczki Károly:
Hipermarket. (hangoskönyv)
Lehoczki Károly: Tensz
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai




Munkatársaink Honlapjai
Arany-Tóth Katalin
Bányai Tamás
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Lászlóffy Csaba
Lehoczki Károly
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika
T.Agoston László
             „Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; 
             nem nem; ami pedig ezen felül vagyon,
             a gonosztól vagyon”
                             (Máté evangéliuma,V.37.)

Őrült rendszer, de van benne beszéd:
a képviselő kertel benne össze-vissza,
a pap acsarkodón hirdet igét –
vicsorogni birkáit megtanítja.

A kormány is verbálisan igéz,
tagjainak rugóra jár a szája,
szökőárban is fújják:”Semmi vész!
Naszádunk száll! A kontinens csodálja!”

Értetlenül feszengnek a szavak:
nem azt közlik, amit jelentenek –
boldog, amelyik benn szorul a szájban.

Mert szűz csupán kiejtetlen marad,
ezért a szem forog a nyelv helyett
s mélyén tűzvészt idéző gyertyaláng van.

Baranyi Ferenc
Szó, szó, szó
      [magna civitas, magna solitudo]

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.

Kerüljük az igazmondást,
véleményünk lenyeljük,
s gerinctelen létünktől
nyálkássá vált lelkünk.
Már nem fogjuk meg
többé egymás kezét,
nem is nézünk régóta
egymás szemébe,
emberségünk a polcon,
végképp feledve, felélve.

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket mind bezár
a ragályos magány: gyilkos láz.
Már nem véd, hanem öl
az eltaposott csigaház.

Pest-Buda, 2016. július 22. - augusztus 25.,
A latin idézet fordítása: "nagy város, nagy magány"

M. Laurens
CSIGAHÁZ
SERIF IRGINBAY: IŞIĞIM SÖND
című verse után szabadon

Nem látlak többé asszonyom,
mert fogy a fény… a fény…
Holt barátok vesznek körül…
Nem lesz több illatos kenyér,
amit adott a szén…
Bizony fiam, búcsúzni kell.
Anyám, apám… a bűneim
mik voltak, felejtsétek el…
mert fogy a fény… a fény…

Ne engem szánjatok szegényt,
majd rám köszönt a csend…
Minden barátom itt maradt,
itt látom halott arcukat,
s hangjuk fülembe cseng…

Rohanni kéne, nem lehet,
bedőlt  vágat, kijárat,
fogy levegőm, szívemre most
már jól tudom, mi várhat…

Már kialudt a fény… a fény…
…nem látok több felhőt, eget…
Halott barátok várjatok…
…most már én is megyek...

Kamarás Klára
Omlásban
egy bóbita, pár apró
nem tudom milyen virág,
guggolt a fűbe',
és nyikorgott alattam a hintaágy,
ahogy ültem rajta magamba merülve.

lóbázva a lábam,
bámultam ott fenn a kéket,
és láttam lehullni a levélpilléket,
talán meghalni szálltak
rozsdás halomba a kertkapu elé.

itt van ez a ház ahol élek,
akkor is, ha nincs,
apám kiszáradt mandulafái,
rajtuk penészes hajtincs a pókfonál,
köd kezd szöszmötölni, ami van, az sincs.

már Istent játszik az est,
mert a szürkületnek
meleg kenyérfalatkákat osztogat,
és a csillagok éhes szájként lebegnek,
elnyelve ami a csendből megmaradt.

szép volt ez az ősz,
egyszer tán' én is így múlok el,
ha menni kell, nem rejtőzhetek tovább,
mert nincs ostobább annál, ki élni akar
mint hó alatt a szuszogó avar,
bár tavasszal belőle buggyan ki
az első, nem tudom milyen virág.

Fövényi Sándor
Nem tudom milyen virág

Mért mindig a rózsalugas,
a csavaros törzsű akác,
a mogyorófa, a padok,
a repedezett szökőkút
üzen? S mint eltévedt utas
kit csalogat egy régi ház,
álmomban újra ott vagyok:
sövények közt sárga kőút,
a fény rézsútosan folyik,
mint víz alatti homályban,
s ismétlődik a tébolyig,
a letisztult, cicomátlan,
kiradírozhatatlan táj,
rég nincs már meg, tán ezért fáj,
sokszor torz másába boltlom...

Mitől lesz Otthon az Otthon?
A.Túri Zsuzsa
Otthon?
légből aranyat
jégből a nyarat
vasból paripát
kasból fapipát
sárból palotát
várból kalodát
mákból vonatot
mából holnapot

varázsolok varázsolok

ködből bekecset
kőből kereket
füstből hegyeket
fűből gyereket
völgyből felleget
tölgyből szellemet
mézből süveget
gézből üveget
kútból köszörűt
rútból gyönyörűt

varázsolok varázsolok

Izzó Napot ében éjben
gyémánt Holdat fényes délben
szóból gyógyírt fájó sebre
könnyű álmot fáradt szemre

varázsolok varázsolok

álmomban egy új világot
onnan nézek vissza rátok
többé ne is keressetek
ég veletek ég veletek

Hajdu György
Varázsolok  varázsolok
Az éj sötét, a csillagok lapulnak,
Veled hajózom, s hallgatom szavad.
Nézd, ráncaim már semmivé simultak,
hagyd megfürödni tükrömben magad.

Homok pereg, bár érzem, mit sem bánom,
szemedbe nézek, ott a végtelen.
Csak egyre szépül halkuló világom;
Te gyújtasz lámpát túl a fényeken.
Kolev András
Veled
Hajdanán
az élet hajnalán
minden olyan friss volt és üde,
s illatos is mint a tőzike
tavasznak legelején
készülődtem én
az életre,
s eljutottam onnantól ide.

Kezemhez, s számhoz is talán
nagynak számított még a kiskalán,
s a hokedlin darált szaporán
a mákdaráló, készült a mákoslepény
anyámnak szorgos, gondoskodó kezén.

Késöbb én is kisültem, mint akkor a lepény,
s magamba érleltem én
az élet édességét, a szerelmet
és a rendet, mely az álságtól ment meg.
Mardok mindíg őszintén
tőzikevirág s mákoslepény.

Bokros Márta
Tőzike
A szívem levert forradalom.
Az ereimben vér-virágok
hervadnak röggé. Nem gondolom,
hogy a jobb létért harcba szállok.

Ám szabadságom szemtelen légy,
érzi a húsom; rám száll, nem kér.
Zengi, zümmögi: Szolga ne légy!
Érte fut jó kört most is a vér.

Pitvarom szorgos, kiszellőztet.
Kamrám titokban újra megtelt.
Rázom a későn ébredőket.
Elnyomómra fog kezem fegyvert.

A szívem: hazám. Nem eladó!
Szív-ember vagyok, nem játékszer.
Az életem szent, nem kirakó.
A szívem dobog. Ő győz egyszer.


Nagy Antal Róbert
Szív-ember
.......
Pór Bertalan
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
VIVALDI
Négy évszak, Tél.
Jashua Bell. Hegedű.

Bodó Csiba Gizella: Óriás viharok…
Debreczeny György:
átkozott gebe ez a pegaz
Dobrosi Andrea: Kutyával az élet
Fetykó Judit: Berti meg azok a dolgok
G. Ferenczy Hanna: Október
Koosán Ildikó: Cséplés a régi időkben
Kovács Gabriella: Felhők úsznak
Kő-Szabó Imre: Az évforduló
Köves József: Engem az Isten
Lehoczki Károly: Híd a Száván
Nógrádi Gábor: Lili, a kóbor eb
Ódor György: Beteljesülés
Pethes Mária: Mielőtt végleg
Pethő N. Gábor: Belovagol az Ősz
Soós József: Biztató
Szegő Judit: Vége a nyárnak
T. Ágoston László: Nagypéntek
Thamássy Nagy Géza: Ha volna még
Tiszai P. Imre: Disszonáns szóló
Verasztó Antal: A láztalan beteg